Kárpátalján négy helyszínen, Nagyberegben, Nagydobronyban, Técsőn és Tivadarfalván működik református líceum, mindegyik helyszínen más típusú oktatás folyik. Bár a nagydobronyi iskolában a tanítás háromnegyed nyolckor kezdődik, a tanulók nem tűnnek fáradtnak, pingpongoznak és beszélgetnek a termek előtt.

Hasonló örömmel vezet körbe minket Gál Erika igazgatónő, aki először arról beszél, hogy az épületet a magyar kormány támogatásával és az egyházkerület koordinálásával épp átépítik és felújítják. A munkálatok 2016 májusában kezdődtek, ennek ellenére szeptember 1-jén a tanítás már az új épületben indulhatott el, reménység szerint jövő tavaszra a teljes felújítással elkészülnek.

A régi épület 1905 óta iskolaként működik, azóta – beruházások hiányában – nem esett át komolyabb átalakításon, a romos épület a megnövekedett létszám miatt szűkössé vált, kevés volt az osztálytermek száma és szaktantermeket sem tudtak kialakítani. Azonban mára a líceum igazi, modern oktatási intézménnyé válhatott, az igazgatónő azt is elmeséli, az építkezés során még az épületen lévő gólyafészkeket is sértetlenül hagyták a kisgólyák kirepüléséig.

Nehéz évek

A Nagydobronyi Református Líceumot Szabó Dániel, egykori tiszáninneni főgondok és Horkay László kárpátaljai nyugalazott püspök alapították. Huszonkét évvel ezelőtt tizennyolc tanárral és huszonhat diákkal indult az oktatás, épületek híján a tanulók családoknál laktak, majd a város régi óvodájában alakították ki a kollégiumot. A következő két évben adományokból megvehették a későbbi leány- és fiúkollégium épületeit is.

Bár a gimnáziumban a kezdetektől tanulnak ukrán anyanyelvű gyerekek is, az ukrán állam mégis megszüntette 2010-ben egy kormányrendelet értelmében a magánintézmények támogatását. Hét éve úgy indult el az oktatás szeptemberben, hogy a tanárok önkéntesen vállalták a munkát, miközben nem tudták, mikor kapnak újra fizetést. „Zán Fábián Sándor püspök úr megköszönte a tanévnyitón, hogy nem mentünk el, de úgy éreztük, nem is tehetnénk máshogy” – fogalmaz Gál Erika. Három hónap telt el így, míg a magyar állam végül felvette a líceumokat a nemzeti jelentőségű intézmények listájára és a Kárpátaljai Református Egyház Jótékonysági Alapítványán keresztül minden anyagi forrást biztosítanak számukra. „Sokkal nyugodtabban nézünk így a jövőre. Ha az ukrán állam lenne a fenntartónk, kérdéses lenne, hogy áhítatokat tarthatnánk-e egyáltalán. Ma már tudjuk, hogy Isten előre rendezte így” – teszi hozzá Gál Erika.

Azonban az iskola működését folyamatosan megnehezítik a kijevi döntések, a diákok számára komoly kihívást jelent a helyi egyetemi felvételihez szükséges független tesztelés, melyen a magyar ajkú gyerekektől ugyanolyan színtű ukrán nyelvtudást kérnek, mint az ukrán ajkúaktól. A vezetőség egyelőre nem tudja, hogy a szeptemberben elfogadott oktatási törvény vonatkozik-e az intézményre, de csalódottak a tervezet miatt. „Az, hogy diákjaink az anyanyelvükön tanulhatnak, stabil alapokat ad nekik. Ha mindent ukrán nyelven kérnek tőlük számon, az olyan bizonytalanságot jelenthet, ami generációkat is tönkretehet” – mutat rá az igazgatónő.

Igazi tartás

A gimnáziumban több mint hétszáz diák végzett az évek során, a jelenlegi tizenhat tanítóból öten maguk is itt érettségiztek. Ebben az évben százhúszan tanulnak az intézményben 14-16(14-30) fős osztályokban. 2014 óta felvételiztetnek nyolcadik osztályba is, a következő cél, hogy már ötödiktől a líceumban tanulhassanak a gyerekek.

A líceum tanulói közül sok lelkipásztor került ki, ez annak is köszönhető, hogy komoly hangsúlyt fektetnek a lelki feltöltődésre. Bár nem jelentkezési feltétel, hogy valaki református legyen, a szülők a beiratkozáskor elfogadják gyermekük református oktatását is. „Próbáljuk a gyerekeinket Istenhez vezetni, mert ez olyan tartást ad, amitől nem érzik magukat elveszettnek, amikor kikerülnek a világba” – fogalmaz Gál Erika.

Azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy Istenre figyelve végül mindig megoldódnak a gondok: „Úgy érzem, Isten áldása van a munkánkon. Ha szükségünk van valamire, a református gyülekezetek összefognak és segítenek. Sok segítséget kapunk az anyaországi gyülekezetektől, akik a nehéz sorsú gyerekek támogatását is felvállalják” Emiatt azt is megtanítják, mennyire fontos az adakozás: ha megmarad étel, azt maguk a diákok viszik el a helyi időseknek és szolgálnak is a helyi idősek otthonában, ahol beszélgetnek is a bentlakókkal. Emellett szorosan együttműködnek a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonnal, ahova a tanulók felváltva járnak át segíteni a földekre, ezért hálából a megtermelt zöldségből kap az intézmény télire.

Valódi válaszokat adni

„Fontos, hogy vezetőként nem szabad a magunk esze után mennünk, minden döntésünkben igyekszünk figyelembe venni a Biblia szavát – legyen szó akár felújításról, akár szigorról. Ebben nagy segítséget jelent az alapítónk, Horkay László és a lelkész-igazgató” – foglalja össze Gál Erika.

Azt már Kacsó Gázától, a líceum hitéletért felelős lelkész-igazgatójától tudjuk meg, hogy hétfőn ,szerdán és pénteken reggelente tartanak áhítatokat, kedden és csütörtökön pedig istentiszteleti alkalmakon vesznek részt a helyi gyülekezetben. A programokban segítséget nyújt Horkay László nyugalmazott püspök, a kollégium tiszteletbeli igazgatója, aki a 40 fős HIT ének-zenekart is vezeti. „A diákok segítőkészek és érdeklődők, vannak ifióráink is, melyeket az idősebbek tartanak, ezeken komoly témákról beszélgetünk, igyekszünk valódi válaszokat adni” – mutat rá a lelkész-igazgató.

Mint mondja, a tanulókat sok lelki téma foglalkoztatja, közülük többen a teológiára szeretnének jelentkezni, hogy egy napon lelkipásztorok lehessenek. „Az ide járó diákok a második gyülekezetem. Nekik is rengeteg kérdésük van a hitről és a mindennapokról, szükségük van a vezetésre – teszi hozzá Kacsó Géza. Bár 2012 óta a szomszédos település, Bátyú lelkésze is, még így sem érzi tehernek a gimnáziumi teendőket, hálás azért, hogy a diákok között is szolgálhat és a megújulásnak is részese lehet: „Nagy áldás és nagy felelősség, hogy a felújítás idején lehetünk itt vezetők, ugyan sokszor nehéz a munka, de ez már a jövő generációinak szól."

Lelki útmutatás

A lelkész-igazgató szerint a kamaszok számára fontosak azok az események, ahol feltehetik kérdéseiket és közösségben is lehetnek. Ezért októberben például olyan csendeshétvégét szerveztek, melyet azok a lelkészek tartottak, akik korábban a líceumba jártak. Kacsó Géza számára sokat jelentett, hogy október 31. hiába esett az őszi szünetre, a diákok közül ötvenen döntöttek úgy, hogy szeretnének részt venni az Papp László Budapest Sportarénában tartott rendezvényen.

A tanulók már készülnek a december 22-én kezdődő téli szünetre, 2014 óta hagyomány a líceumban a közös karácsonyi vacsora, amit idén a szünet előtti este tartanak. Ezen minden dolgozó és diák együtt ünnepel, a diákok karácsonyi műsorral készülnek, a kitűnő diákokat megjutalmazzuk, de minden gyermek kap ajándékot: Bibliát, könyveket, gyümölcsöt. „Büszkék vagyunk a diákjainkra, jó látni, ahogy az évek során összetartó közösséggé formálódnak – teszi hozzá Kacsó Géza. – Az a célunk, hogy segítsünk nekik olyan református felnőttekké válni, akik büszkén vállalják hitüket és gyökereiket.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Bach Máté; Facebook/ Nagydobronyi Református Líceum

Riportsorozatunk 2018-ban folytatódik.

Sorozatunk korábbi részei:

Kitartó reformátusok
Hagyományőrző reformátusok 
Öntudatos reformátusok
Fáradhatatlan reformátusok
Megújuló reformátusok
Összetartó reformátusok
Makacs reformátusok
Ragaszkodó reformátusok
Befogadó reformátusok
Szorgalmas reformátusok
Elkötelezett reformátusok